Napfény, tenger és maffia: Szicíliába utazván egy-két Montalbano-történetet tegyünk a bőröndbe.Költészet napi játékunk egyik nyertese, a Milánóban élő Laura (http://videkek.blogspot.com/) könyvajánlója következik.
Ha választanom kell egy helyet, ahol nyaralni és amiről olvasni is jó, az biztos, hogy Szicília jut elsőként eszembe.
Nem vagyok egészen tisztában azzal, mennyire közismert nálunk a Montalbano felügyelő nyomozásait felölelő könyvsorozat. Tudom, hogy a tévében vetítették, és néhány kötet magyarul is megjelent. Kicsit gondban vagyok, hogy olyasmit ajánlok, amit magyarul nem olvastam, ugyanis a Montalbano-történetek bármely nyelvre lefordítva elveszítik legfőbb jellegzetességüket. Andrea Camilleri szicíliai nyelvjárásban írta meg könyveit, s ettől ezek olyan egyedi kifejezőerőt és nyelvi ízt kaptak, hogy szerintem ez más nyelven visszaadhatatlan. (Hogy el tudjuk képzelni, ez körülbelül olyan, mintha annak idején Linda és összes nyomozó kollégája csángóul beszéltek volna.)
Menjünk el tehát Szicíliába, lehetőleg Agrigento környékére, mert eredetileg arrafelé tevékenykedik Montalbano.
A magyarul megjelent kötetek közül válasszuk bátran Az uzsonnatolvajt vagy Az agyagkutyát, esetleg mindkettőt. (Tényleg nem kötekedni akarok, de a borító alapján sosem venném a kezembe egyiket sem.)
Ügyeljünk rá, hogy a lábunk érjen a tengerbe, és hogy ne legyünk túl messze lakott területtől, így ha Montalbano újabb orbitális ebédhez lát, mi is elrohanhatunk valami helyi specialitásért. Ha pedig megkedveljük a szereplőket (a felügyelő nőcsábász helyettesét, az esetlen telefonközpontost, a helyi tévé riporterét, Montalbano barátnőjét - na őt nem fogjuk megkedvelni, de a svéd szépséget biztosan), akkor igazán örülhetünk, hogy velük a sorozat többi kötetében is találkozhatunk.
A gyilkos viszont mindig más...