Egy hónap, röviden, könyvcímekben:
Háy János: Házasságon innen és túl
A gyerekhez hasonló hangulatú novellák, ha írnék róla részletesen- hátha - akkor azt a címet adnám a bejegyzésnek: A gondolatolvasó.
Sofi Oksanen:Tisztogatás
Majd írok róla külön is, ígérem, az utóbbi idők legjobb könyve.
John Grisham: Ford megyei történetek
Semmi jogi krimi, sztorik a Délről, jobbak, rosszabbak, némelyik a félbehagyottság érzetével.
Matthew Owen:Sztálin gyermekei
Nem az, amire számítottam, még családregénynek sem, csak családtörténetnek nevezném, annak érdekes. A 90-es évek Moszkvájáról is lenne mit írni, a pasi tudna is, várom.
Jodie Picoult:Tizenkilenc perc
Abszolút valós probléma, papírmasé-kliséfigurák, a 17 évesek szokásaiban, viselkedésében és érzelemvilágában szerintem majdnem totálisan tájékozatlan szerző. A problémafelvetés miatt (piszkálódás az iskolában, menők és nemmenők) elolvastattam a gyerekemmel is.
Stef Penney: Gyengéd, mint a farkasok
Végzetes mellényúlás részemről. Vadkanadai, részben bűnügyi történet a 19.századból, titkolt homoszexualitással, emancipált nőkkel. Mondjuk legalább a főszereplő élő figura volt.
Bernhardt Cornwell: Azincourt
Szerzőtől megszokott kardozós-...., történelmi alapokon nyugvó kalandregény jókkal és rosszakkal, kegyes királyokkal, ilyesmi. Olvasmányos legalább, strandra való.
Terezia Mora: Az egyetlen ember az Univerzumban
Nem tudom, a magyar szál ( egy mellékszereplő barátnő) miatt fordították-e le magyarra...? Kicsit türelmetlen voltam úgy a közepétől, hogy csináljon már magával meg az életével valamit a főhős, oldja meg, vagy valami, szurkoltam is neki, végén kissé untam már, de ez a könyv lényege: kelet-európai szerencsétlenkedés, láblógatás, időhúzás, szenvedés, a semmi tevése, élet üresnek érzése, sodródás az eseményekkel és a majd-megoldom-holnap-vagy megoldja-más-vagy megoldódik-magától-feeling.
John Updike: A terrorista
Minden sorát élveztem, nagyon szeretem Updike-ot, és ez a könyve nagyon ütős. Biztos kapott érte hideget-meleget, szerintem meg igen pontos látlelet. Kevés olyan könyvet találok, ahol a szerző úgy tud írni oldalakon keresztül egyetlen ember belső világáról, hogy ne unjam magam halálra, na, Updike ilyen. Majd írok erről a könyvről is részletesebben.