Nemrég érdekes könyvbemutatón vehettem részt a Spinoza házban. Az érdeklődőkkel zsúfolt helyiségben szokatlanul magas volt az 1 m²-re jutó gyermekpszichológusok száma, pedig a látszat ellenére nem szakkönyvet mutattak be, hanem egy önéletírást. Azaz bizonyos fokig mégiscsak szakkönyvről van szó, hiszen a szerző egy kicsit szakmai szemüveggel néz vissza, így gyerekkorából, fordulatos életéből és kapcsolataiból olyan részleteket emel ki, amelyek sors- vagy személyiségformálóvá váltak.
Az író, Förster Vera – maga is gyerekpszichológus –, nem érte meg művének magyar nyelvű kiadását, pár hónappal ezelőtt meghalt. (Angliában már a második kiadás is megjelent.) Ironikusan jegyzi meg a könyv elején, hogy "egy okos gyerek alaposan meggondolja, mikor és hová születik”, 1924-ben Budapesten zsidó családba születni, nem a legjobb választás volt. Édesanyja korán meghalt, édesapjától elszakadt, így nagynénje nevelte, aki a szeretetet kivéve mindent megadott neki. A súlyosbított kamaszkort átvészelve, a gyökértelenül vergődő fiatal lány belekeveredett a negyvenes évek cionista mozgalmaiba. Megjárta a svábhegyi Gestapo székházat, majd Auschwitzba deportálták, ahonnan elkerült egy másik lengyel kisvárosba, ott érte a felszabadulás. A regény legfelemelőbb jelenetében az elcsigázott nőkből álló erőltetett menetbe, élete kockáztatásával belehajt egy fiatal biciklis lány és odakiáltja nekik: tartsanak ki, 20 km-re vannak az oroszok, hamarosan utolérik őket.
Hazatérve új élet kezdődött Förster Vera számára, egyetemre ment, Párizsban tanult, Mérei Ferenc és Pető András mellett dolgozott. De az ötvenes évek történései nem kedveztek a szabad szellemű tudományos műhelyeknek, és a pszichológia tudományának sem. 1956 után végleg elhagyta az országot és Angliában telepedett le.
A szerzőt, a szerkesztőt (Sarkadi Péter) és a fordítót (Torma Kálmán) egyaránt dicséri a szellemes fordulatokkal, találó képekkel és könnyed humorral megtűzdelt gördülékeny szöveg.
„Mialatt az érettségire készültem, úgy tűnt, mintha Magyarország termékeny földjén nem nőne más, mint családfa. (…) Minket nem izgattak a családfák. Ami engem illet, a mi családunk címerpajzsa feltehetően egy rozoga talicskát ábrázolt volna, amelyben felmenőim a holmijukat tolták végig Kelet-Európán.”
„Írtam egy paródiát a vitáról, amit különböző tárgyakkal kellett illusztrálni, és ehhez (…) szükség volt egy óvszerre. De hogy jutunk hozzá? (…) A történelem sok hősnőt ismer, de kétlem, hogy bármelyik is bement volna egy patikába, hogy rettenthetetlen bátorsággal egy óvszert vegyen.”
"Évtizedekig kellett Angliában élnem, hogy megértsem, amit egy ideológia ígér, az kevésbé fontos, mint az, hogy mit kíván tenni azokkal, akiknek eltérő véleményük van.”
„Az én tapasztalatom szerint a történelem vért iszik és húst eszik, de vannak benne mulatságos pillanatok is.”
Kollégái, barátai őszinte szeretettel emlékeztek Förster Verára a Spinozában, ahol Halász Anna beszélt a szerzőről, és Vekerdy Tamás ajánlotta a könyvet, ahogy itt is.
Förster Vera: Kapaszkodj...Egy pesti lány a XX. századból . - Bp.: Saxum Kiadó, 2012.