Quantcast
Channel: könyvek // Konyhasónapló
Viewing all articles
Browse latest Browse all 30

A hazafias, az istenes és a szerelmes

0
0

Az Édes hazám: kortárs közéleti versek című kötetet, melyet még a nyári könyvhéten vettem meg, sajnos nem adhatom oda annak az idős rokonomnak, aki egyébként a legtöbbet olvas környezetemben. Neveltetése, iskolái és olvasói ízlése arra determinálta, hogy számára a költészet, főleg a közéleti versek, megálltak a XIX.-XX. század fordulóján. De még inkább a reformkorban. Nem is jó kifejezés a közéleti vers, hanem inkább a hazafias. Ugye emlékszünk még: hazafias, szerelmes és istenes versei voltak minden valamire való költőnek és hadvezérnek.

Talán igaza van a rokonomnak, kellemes lehetett az a lassú élet, egy klasszicista kúriában búsongani a haza sorsa felett, vagy lánglelkűen szónokolni a nép előtt, tűzön-vízen át. Egyértelmű mondatok, tiszta jelzős szerkezetek röpködtek akkoriban az irodalmi levegőben. Marad tehát a könyv nálam, de ennek a posztnak az a célja, hogy mégiscsak kedvet csináljak hozzá valakinek.

2011-ben éles vita zajlott – elsősorban az ÉS hasábjain – a politikai költészet létezéséről és szükségességéről, amit részben Kemény István a Holmiban megjelent Búcsúleveleés talán  Erdős Virág Édes Hazám című verse korbácsolt fel. Bár Kemény ezt rendszeresen visszautasítja, hiszen a Búcsúlevél előtt is születtek ilyen témájú versek, és ez igaz is, láthatjuk ha belelapozunk az Édes hazám c. antológiába, amely 64 szerző 172 versét válogatta össze, 1989-től napjainkig.

Ahogy Bárány Tibor, a kötet összeállítója az utószóban írja, a kötet alapegysége nem a vers, hanem a versciklus, amelyben a versek egyfajta irodalmi dialógusba vonnak be bennünket, olvasókat. Szerinte a jó politikai-közéleti vers képes elérni, hogy legalább az olvasás idejére felfüggesszük makacs előítéleteinket. Kiemeli továbbá, hogy ez a kötet nem reprezentatív versantológia. Mindenesetre ajánlom, hogy a kötet olvasását az utószóval kezdjük, sőt, én a verseket is úgy olvastam, hogy először a keletkezésük évszámát néztem meg. Tehát hátulról előre, a követendő irány.

Nagyon érdekes érzéseket keltenek a versek, a rengeteg utalás, párhuzam külön öröm az olvasó számára. Talán lllyés, Ady, Petőfi, József Attila emléke bukkan fel a leggyakrabban, sok-sok ismerős szókapcsolat merül fel, modern körítéssel: édes hazám, verjen sors keze, a semmiért egészen, hazám hazám te mindenem stb.

Amikor a könyvhéten belelapoztam a kötetbe, azonnal megakadt a szemem Kemény István szívfacsaró versén A semmieset-en, melyben a nulla hányattatásait rögzíti, régóta ez az egyik kedvencem tőle:

"Egyedül rossz nullának lenni,

Még annál is szinte rosszabb,

Alig vagyok több mint a semmi,

Egyedül rossz nullának lenni,

Nem kérdi senki: maga mennyi?"

És ha már Kemény István, akkor legyen teljes az ajánló: a Magvetőnél most jelent meg  a költő újabb kötete A királynál címmel. Bemutatója a Nyitott Műhelyben volt, nagy érdeklődéssel kísérve. Az érdeklődés (és rajongás) okára magyarázatot találhat bárki, aki elolvassa a könyvet.

„Ahogy az oroszlán szépségét a rács miatt

csodálhatod meg nyugodtan, úgy

az érzelmek pusztító erejét a versben.”


Viewing all articles
Browse latest Browse all 30

Latest Images