Kevésbé lepődök meg, ha Olga Grushin könyvének belső borítóján eredeti címként nem a fenti szavakat, hanem inkább ezt látom: Жизнь мечты Сзуханова.
Ugyanis nem tudtam, hogy az orosz származású, 1971-ben született írónő 1989-ben ösztöndíjat kapott az amerikai Emory Egyetemre és annak első orosz állampolgárságú hallgatója lett. Vélhetőleg annyira megszerette Amerikát, hogy vissza sem tért Moszkvába, hanem először Carter elnök magántolmácsaként dolgozott, majd fordítóként helyezkedett el a Világbanknál. Jelenleg a Harvard Egyetem munkatársa.2002-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot,Washingtonban él férjével és kisfiával. A Szuhanov álomélete az első regénye, nemzetközi sikert aratott. Amerikában tavaly megjelent a második, The Line c. könyve.
A könyv igazán idillikusan indul,a moszkai művészvilág krémje a Manyezsban ünnepli Szuhanov apósának, az elismert festőművész Malinyinnak a 80. születésnapját. 1985-ben járunk,a szovjet politikában új szelek fújnak.
A rendkívül befolyásos Anatolij Pavlovics Szuhanov teljes mértékben elégedett az életével, hiszen immáron huszadik éve tölti be a vezető szovjet képzőművészeti folyóirat, A világ művészete főszerkesztői pozícióját, mely a legirigyeltebb állás a szakmában.Szolgálati Volga szállítja Moszkva sugárútjain, amelyhez sofőr is dukál,kényelmes lakásban lakik,ha megfárad,vidéki dácsájában pihenhet.Felesége, Nyina kortalan és gyönyörű. Fess fia, Vaszilij ígéretes külügyi karrier előtt áll,Kszenya lánya még csak 18, de borotvaéles eszű, tehetséges fruska.
A nagy felhajtással járó ünnep éjszakáján találkozik egykori barátjával, a szintén festő,de lecsúszoszott egzisztenciájú Lev Belkinnel.
Sokszor mondják, hogy úgy általában 50 körül lezárul az ember életének egy szakasza, amikor visszanéz és számba veszi, hogy hová jutott és mi az,amit nem csinált még meg. Innen talán már sejti, mi fér még bele az idejébe, és azt is átgondolja, hogy mi az, amit másképpen kellett volna csinálnia, sorsdöntő lépései helyesnek bizonyultak-e vagy sem.
Szuhanov életében ezt a szakaszt a Belkinnel való találkozás indítja el, és ez az időszak egybeesik a hazáját elérő politikai fordulatokkal.
Innentől kezdve az álomélete helyett az élete (rém)álom lesz. Mert Anatolij Pavlovics életében váratlanul és számára is meglepően, fokozatosan kezd felbukkanni a mélyen eltemetett múlt. Sorra bukkannak fel a gyerekkori emlékek, az apjával való kapcsolata , a festészet iránti rajongása, tanári állása, anyjával való életének képei, a házasságának kezdeti évei, apósával való nézeteltérései. Fokozatosan világosodik meg az életút az olvasók előtt.
Szuhanov fiatalon képzőművészeti főiskolán tanította a festészetet,ugyanazokkal a szavakkal oktatva, ami miatt annak idején tanárait kigúnyolta. Tanítás után a főiskola műtermében alkotta az édes anyaföldön dolgozó parasztokat,és az édes anyaföldért küzdő katonákat,a széles férfivállak mögött megjelenő falusi tájjal. Képeit időnként megvásárolta egy ruhagyár vagy egy úttörőcsapat, és ő meg volt győződve, hogy mindezzel hasznos pályát futhat be saját világában. Majd jött 1956, egy csapásra elsöpörve valamennyi, az életre vonatkozó kényelmes gondolatát,lelkében űrt érezve, felhagyva a búzamezőkkel, a régi példaképeit keresve festi újra, titokban,a lelepleződéstől félve a szocialista realizmustól oly idegen képeit. Hisz valaha ígéretes festői karrier előtt állt, akkor, mikor még az impresszionisták és Chagall,Kandinszkij,Malevics nyűgözték le. Nyina Malinyina is ezért választotta őt, mert bízott benne, hogy egy fedél alatt élhet a művészettel, bábáskodhat annak születésénél, szakítva ezzel az általa dilettánsnak tartott apjával is.
Miután Szuhanov 33 éves korára odajut, hogy nem hajlandó tovább a szövetségbe forrt szabad köztársaságok elvárásainak megfelelő festészet produkálására, főiskolai állásából kirúgják. Apósa közrehatására végül a biztos egzisztenciát választja és műítészi pályafutását megkezdve a szocialista realizmust bálványozva kritizálja a bűnös nyugati szürrealizmust.
Hogy mire jön rá végül hősünk, volt-e bármi értelme élete előző két évtizedének,és valójában mi lapul a boldognak látszó családi élet felszíne alatt,megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet. Szép lassan kiderül a végén,hogy hová is vezet Anatolij Pavlovics megvilágosodása.
Persze Szuhanov zuhanása erősen megfogott,de azért hasonló regényekben én mindig a női szereplők lelki világát feltáró oldalakat preferálom.Így a kedvenc részem a könyvben most is az, amikor Nyina vall a házasságáról, és amikor Szuhanov a Nyinával való megismerkedésére, az együtt töltött évekre emlékezik vissza és e téren is lassacskán feltárul előtte a valóság és az igazság.Az asszony által választott megoldás pedig igazán szimpatikus.
A másik pedig, amit feltétlenül hangsúlyoznom kell, hogy olvasás közben egy külön élmény szembesülni a szocialista valósággal, a szocializmus eszméivel, és arra gondolni, hogy úristen, tényleg ebben a világban éltünk mi is?Nem is tudom, nevetni, vagy inkább sírni lehet-e ezen.
Grushin stílusa megkapó,zseniális ötlet az egyes szám első és harmadik személyben történő beszédmód váltakoztatása az idősíkok érzékeltetésére.
A Szuhanov álomélete letehetetlen olvasmány, kár lenne kihagyni.Magamban már ki is kiáltottam ezt a 2006-os könyvet a 2011-es év könyvének, persze ez állapot még változhat.
Már nem is emlékszem, ki volt a Konyhasónapló egyik kommentelője, aki azzal ajánlotta ezt a könyvet,hogy olvassuk el, mert szeretni fogjuk.Valahogy ez a komment ugrott be, mikor a könyvesboltban meglátattam Grushin könyvét. Így levettem a polcról,amúgy lehet,hogy simán elmentem volna mellette, és sosem tudom meg, mit veszítek.
A címlap vörös csillagába zárt chagalli fantáziaszülemény is telitalálat,hát nem?Van ezekben az oroszokban valami megkapó és lenyűgöző,ami engem annyira vonz.
Grushinról pedig még több itt.