A Scolar kiadó volt olyan kedves, és könyvekkel támogatta a Konyhasónaplót karácsony előtt. Nekem jutott a címben szereplő könyv, amelynek a címoldalán kis címke hirdeti: Minden idők legjobb norvég krimije-2009. Ezzel a felütéssel vágtam neki az olvasásnak. A könyvben megvan a krimi minden kelléke: gyilkosság, gyanúsítottak, felügyelő és nyomozás. A könyv 350 oldal körül van, a karácsonyi szünetben egy nap alatt kivégezhető. Utána jöhet a hosszú filozofálgatás (karácsonytól márciusig), hogy akkor ez most mi? Mert kriminek felejthető, vagy inkább hiteltelen, legalábbis bennem erős kétségeket hagyott a bizonyítás módja és a megoldás. Ráadásul azt mondja a fülszöveg, hogy ez egy sorozat, és több rész is van belőle, amiket a felügyelő személye köt össze.
Bántotta a lelkiismeretemet, hogy nem írtam a könyvről, de nemigen tudtam mit. Ma viszont, mikor pakolás közben ismét a kezembe került, rájöttem, én milyen irányból fogom nézni. Úgy döntöttem, legyen ez egy pastiche, a posztmodern egyik kedvenc játéka, az átöltözés, amikor semmi sem az, aminek látszik. Tehát ez egy kriminek látszó tárgy, de valójában (legyen) egy társadalmi regény, amelyek célja az ember sárkányfogvetemény* voltának bemutatása. Ehhez a következő dolgokat vonultatja fel:
- - Egy kis létszámú zárt közösség egyik tagja egy olyan abszurd lépésre szánja el magát, amely a közösség zártságát, ezáltal a létét veszélyezteti.
- - A normák megszegését a közösség gyilkossággal bünteti.
- - A nyomozás során a kihallgatott tanúk egymásnak ellentmondó információkat adnak, bár utólag kiderül, hogy mindenki tudta, ki volt a gyilkos.
- - A nyomozást vezető felügyelő célba veszi a közösség egy olyan tagját, aki már egyébként is perifériára szorult, és addig gyakorol rá nyomást, míg be nem ismeri a gyilkosságot.
- - A normaszegő életben marad, de a közösség többé nem vesz róla tudomást.
- - A közösség létét fenyegető veszély elhárult.
Ha jól megnézzük, akkor az irodalom nagy toposzai közül ez a bosszú témakörébe tartozik, mint például az Öreg hölgy látogatása, vagy az Ígéret, és még sorolhatnám. De az Indiai feleség azért nincs velük egy sorban, ezt leszögezném.
*Courtesy of Vörösmarty Mihály.
Ha a kedves Konyhasónapló-szerzők közül valakit érdekel a könvv, és akár meg is osztaná velünk az enyémétől gyökeresen különböző véleményét, akkor írja meg a címét a phzs(at)yahoo(dot)com emailcímre, és elküldöm neki.